GONDOLATOK "LULU néni"
Ez történt 2011.07.12-en egy nem tervezett napon, vettem magamnak (képletesen szólva) egy öreg nénit, amikor Akkermann Eva asszonyt a "TU-SI-CU-MI-NE" alapitvány elnökét egy hazilatogatás alkalmával mint önkéntes segitö elkisértem.
Belépve a "LULU néni" szobájában megjelent elöttem egy szent ikon, sovanyka, mosolygó arc, sok év által megöszült hajjal, vagy 89, gyengédségtöl meleg, kicsi kek szemekkel.
Az elsö pillanatban rajöttem, hogy LULU néni, nagymama "BOMBO" ahogyan én becéztem, most hiányzik neki valami: socializálódás, lelki-érzelmi támogatás, hogy legyen melette valaki , aki melegitse a lelkét, beszélgessen vele, meltósággal és tisztelettel megsimogatsa. Látva azota naponta, volt lehetöségem közelebbröl megismernem és folytattam az Éva asszony által elkezdett munkát.
Ilyen kezdeményezéssel sikerült elfogadtatni magamat a "LULU" nénivel, aki egyszerü szavakkal mondja nekem "Te vagy a legjobb baratom", "gyere pusziljalak meg", "ne menj még", szavak amelyek elegédettséget és köszönetet jelentenek a szamomra.
Idövel rájöttem, hogy egyszerüsegböl és öszintesegböl csodák születnek, mivel hogy a "LULU" néni egészségi allapota fokozatosan javult. Csiga lépésekkel sikerült kimennünk az erkélyre, hogy csodálhassuk a természetet, viragokat a parkban es meselhessünk róluk. Megprobáltam naponta nehány egszerü gyakorlatot, söt a lépcsöjárást is, ami hozzá segitette hogy rendszeresen résztvehessen az alapitvany keretén belül rendezett "foglalkoztatási terápian" ahol minden tevékenységen részt vesz es nagyon boldoggá teszi, hogy mások társaságában lehet.
Egy román közmondás szerint
"ha nincs idösöd, akkor vasároljál egyete"
"ha nincs idösöd, akkor vasároljál egyete"
(c) 2010 Copyright TU-SI-CU-MI-NE